Trzyciąż

Cím:

32-353 Trzyciąż Trzyciąż

GPS:

50° 18' 37.188" N 19° 46' 8.4432" E

Trzyciąż település kezdeteit a XIII. századra datálhatjuk, első említése 1228-ból származik. A faluban megmaradt még néhány hagyományos, falusi ház és gazdasági épület, egy részük fából, más részük kő és fa kombinációjából készült, a legtöbb a XIX. és a XX. század fordulójáról származik. Tizenhárom épületen megmaradt a hagyományos szalmatető. A falusi tájból kiemelkedik a régi udvarház épületegyüttese, amely sajnos erősen átépített formában maradt fenn, mivel az utóbbi évtizedekben agráriskolának használták. Figyelmet érdemelnek az eredeti kastélypark maradványai is, ahol sok idős fát találhatunk.

Trzyciąż településhez sok monda fűződik. Az egyik a szép Dorotáról és szíve választottjáról, Głowaczról szól:

Zadroże és Trzyciąż között, Glanów irányában fehér sziklákkal tarkított, buja növényzettel borított dombok fekszenek, amik a Karbania nevet viselik. Évszázadokkal ezelőtt királyi országút haladt erre, a Karbanián pedig fogadó állt, ahol a Krakkóból Częstochowába vagy még messzebbre igyekvő utazók szálltak meg. Az épületben gyakran megfordultak a királyi hírnökök és a kereskedők is, akiket Jan, a fogadós mindig szívesen látott.

A ház igazi dísze a fogadós gyönyörű és okos lánya, Dorota volt. Szépsége messze földön híres volt, sok vitéz versengett a kezéért. A lány azonban mindig ügyesen elutasította udvarlóit, szíve ugyanis a környező erdőkben rejtőző egyik rabló iránt dobogott, akit az emberek csak Głowacz, vagyis Fejes néven ismertek. A rabló is viszonozta a lány érzelmeit, úgyhogy hamarosan már közös jövőjüket tervezgették. Głowacz kész volt lemondani szerelméért a betyárságról. Kapcsolatukat sokáig titokban tartották, ám végül Dorota úgy döntött, beszél apjával. A fogadós mindig megértő volt lányával szemben, akit mindennél jobban szeretett, ezúttal azonban hajthatatlan maradt. Amikor megértette, hogy egyetlen leánya senki máshoz nem hajlandó férjhez menni, fájó szívvel úgy döntött, hogy az imbramowicei kolostorba zárja. Mielőtt azonban tervét végrehajthatta volna, Dorota különös álmot látott, amelyben rég holt anyja adott áldást házasságára, végül pedig így szólt: „Meneküljetek Krakkóba!" A lány egy percig sem habozott. Összeszedte legfontosabb holmijait, magához hívatta Głowaczot és elhagyta Karbaniát. A hosszú gyaloglástól kimerülten Krakkó elővárosában, a vásáráról híres Kleparzban álltak meg, ahol új életet kezdtek. Głowacz kovács lett, Dorota pedig nagy gonddal nevelte három fiukat.

A Głowacz ragadványnév később Głowacki formát öltött, és vezetéknévvé lett. A fogadós leánya eltűnése után egészen magába roskadt. Halála után a fogadó romba dőlt, majd már csak a XIX. század végén még létező fakápolna emlékeztetett rá. Dorota és Głowacz utódai, akik szüleik elbeszéléséből ismerték a Dłubnia-menti csodálatos tájakat, úgy döntöttek, visszatérnek szűkebb hazájukba, innen eredt a Trzyciążban gyakran használatos Głowacki név.

szerzők: a Trzyciążi Általános Iskola tanulói