Történelem és kultúra

Kultúra

Batizfalva halad a korral, mégis megőrzi jellegzetes hagyományait. Ma is láthatók régi magtárai, az élő népszokások pedig növelik a közösség megtartó erejét. Farsang idején a busójárásra emlékeztető felvonuláson vesznek részt a falu lakói, fonóba járnak, húsvétkor a férfiak hímes tojásokat nyernek egymástól, de több más hagyományos ünnepségre is sor kerül.

Batizfalva kulturális életét a művelődési ház szervezi, amely gazdag könyvtárral is rendelkezik. A kulturális programokban szívesen vesznek részt a fokozatos átalakításon áteső alsó tagozatos általános iskola tanulói. Az iskola klubot is működtet. A település legfiatalabb lakói a batizovcei óvodába járnak. Az iskola épületegyütteséhez tartozik az általános kisegítő iskola is.

A falu kulturális életét a következő események teszik színessé: versmondó-, felolvasó- és költői estek, énekverseny, a helyi költők könyvbemutatói, ribizlibor-verseny (Batizfalvi Szüret), majális – az EU-csatlakozás émléknapja, és természetesen a Batizfalvi Bál.
A falu mindennapjaiból nem hiányozhatnak a sportesemények sem. Gyereknapon kerül megrendezésre a Júniusi Bicikliparádé, amelynek keretében minden korosztály számára kerékpárversenyeket írunk ki. Nyáron labdarúgó versenyeket – VB-t, Gyerek VB-t és Polgármesteri Kupát – szervezünk. Az őszi gyalogtúrák alkalmával felmegyünk a Batizfalvi-tóhoz és együtt gyönyörködünk a Magas-Tátra csodálatos panorámájában. Nagy népszerűségnek örvend a decemberi Batizfalvi Hópehely Asztalitenisz-bajnokság is; ha pedig megfelelőek a hóviszonyok, a település környékén megrendezésre kerül a Sífutás az egészségért elnevezésű verseny is.

A kulturális és közösségi eseményekre a művelődési házban kerül sor, amelynek része a felújított Guľa (Golyó) Szálló.

A falu története

A település környéke már a kelta időkben lakott volt. A mai Batizfalvát 1264-ben Batiz (Botyz) ispán, a márkusfalvi Márk fia alapította, akinek IV. Béla ajándékba adta a Chetene nevű erdőt. 1279-ben Batiz a mateóci Gottsalknak és a felkai Frolingnak adta örökös birtok gyanánt az erdőt, ahol a két birtokos hamarosan várost épített. Az új telepesek német városjoggal rendelkeztek, maguk választották polgármestert és plébánost. A gyakorlatban azonban már a Morva Birodalom bukása utáni időkben volt itt egy Cetina nevű település, amely a Felkát és Lucsivnát összekötő fontos kereskedőút mentén helyezkedett el. –  A későbbiekben a birtok a Máriássyak tulajdonába került. A XVI. században ez a család építette fel a reneszánsz várkastélyt, amelyet a 1756-ban további leszármazottaik építettek át barokk stílusban.

A település két párhuzamos utcája között folyik végig a Batizfalvi-patak. A falu házai az országút mentén épültek, hátul, az udvar végében álltak a gazdasági épületek. A helyiség lakói földműveléssel, erdei munkákkal, szénégetéssel, pisztrángfogással, fazekassággal, festett koporsók készítésével és vászonszövéssel foglalkoztak. 1794-ben vászonfehérítőt építettek a faluban. A batizfalvi vászon nagyon jó minőségű anyag volt, az egész környéken szívesen vásárolták. A falut ért legnagyobb csapás az 1889-1890-es tűzvészsorozat volt, amelynek során 80 gazdasági épület és 24 lakóház vált a lángok martalékává. Fényes Elek 1851-es leírása szerint a helységnek 1390 lakosa volt, a házakban azonban nagycsaládok éltek, így bátran mondhatjuk, hogy a falu telkeinek nagyobb része kárt szenvedett. A tűzvészt követő szegénység emigrációs hullámot vont maga után, a település lakói jórészt Amerikába „tántorogtak ki”.

Az I. Csehszlovák Köztársaság idején, vagyis a két világháború között a falu lakosai főként földműveléssel foglalkoztak, a helyi téglagyárat 1965-ban zárták be. A TSZ 1950-ben alakult meg. Még a század 30-as éveiben épült meg a Bata cipőgyár a szomszédos Szvit városában, a helyiek nagy része itt dolgozott. 1956-ban a településen megalakult a brünni téglaüzem kutatási és fejlesztési központja, amely a gyártási folyamat korszerűsítésével és gépesítésével, valamint az újfajta építőanyagok minőségellenőrzésével foglalkozott.