Olkusz, az ezüstváros

Cím:

32-300 Olkusz, Rynek 1

GPS:

50° 16' 44.8428" N 19° 33' 35.5968" E

A középkorban Olkusz híres bányaváros volt. Környékén főleg ezüstöt és ólmot bányásztak, ezért nyerte el a település az ezüstváros nevet. A 15. században Olkusz köré több mint 1100 méter hosszú városfal épült, amelyet 14 bástya övezett. Fennmaradt az egykori városfal néhány része és egy bástya, a bástya látogatható.

Olkusz virágkorában a város területén 300 ólombánya működött, föld alatti járataik együttes hossza több mint 30 km-t tett ki. A középkorban kohók is működtek a városban, ezért a 16. században királyi pénzverdét is nyitottak itt.

A 17. század második felében járványok, tűzvész és a svéd támadás tizedelték meg a város lakosságát. A bányászat is abbamaradt, a bányákat talajvíz öntötte el. A kitermelés a 19. században indult meg ismét, és a II. világháború után fejlődött a legintenzívebben. Ekkor épült ki a Sławków – Olkusz – Hrubieszów – Moszkva – Magnyitogorszk vasátvonal is, és az Emalia zománcgyár is modernizáción esett át.

A város legjelentősebb műemlékei a főtéren álló házak. A legrégebbi, a Báthory-ház a 17. századból származik. Benne található a Lengyel Idegenforgalmi és Országismereti Társaság (PTTK) Antoni Minkiewicz Regionális Múzeuma, amely néprajzi, numizmatikai, bányászati és várostörténeti gyűjteményeket őriz. Az itt látható legérdekesebb tárgyak a régi bányászszerszámok, az Olkusz környékén talált ásványok, a 17. századi városkönyv részlete, valamint a város címerei és pecsétei. A múzeum egész gyűjteménye összesen 212 darabot számlál.